"Szeretnék veletek megosztani egy gondolatot. Néhány bátorító szó, ami
igen a javamra vált, miután sokat elmélkedtem rajta, és tudom, hogy
nektek is hasznotokra lesz:
Már sokkal azelőtt, mint ahogy mi Isten elé járulunk kéréseinkkel és
elé tárjuk körülményeinket, sőt szükségeinket, Ő már tudatában van
mindegyiknek....

Azt mondja a Máté 11, 25-30:

25. Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám,
mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az
értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút,
csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú
akarja megjelenteni.
28. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és
megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy
én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti
lelkeiteknek.
30. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Ezek azok az igék, amiket általában akkor használunk, amikor
bátorítani akarunk valakit, aki csak nem régóta jár Jézussal, és
persze, bármilyen evangéliumi üzenetben is szükségszerűen használjuk.
DE milyen jó számomra tudni azt, hogy Isten az, aki meghívást intéz
arra, hogy VELE legyünk.
Jóllehet a döntés, hogy elfogadjuk ezt a meghívást, egy engedelmességi
cselekedet, és természetes emberi döntés, nem feledkezhetek meg róla,
hogy ez valójában az Ő KEGYELMÉNEK EGY CSELEKEDETE... az a tény, hogy
van egy számomra fenntartott hely a megszomorodásom közepette... nem
kell nagy erőfeszítést tennem, hogy eljussak HOZZÁ, hanem csak
válaszolni a meghívásra, amit Ő tesz.
Amit először meg kell értenünk, az, hogy ISTEN keres meg engem, és ez
egy állandó igazság az egész Igében. Nem ÁBRAHÁM-ban merült fel, hogy
hagyja el a földjét, hogy Kánaánban lakjon, hanem az ÚR ment oda hozzá
egy ajánlattal, neki csak engedelmeskednie kellett. MÓZES nem kereste
a módját, hogy visszatérhessen Egyiptomba és felszabadítsa a népét;
Isten szembesítette őt ezzel a tervvel, és tette neki ezt a
javaslatot, őt még csak nem is érdekelte.... És elhívta Gedeont,
Dávidot, Máriát is, ő kezdeményezett Péternél, Lévinél, Pál
apostolnál;  minden esetben ISTEN kezdeményezett... Azt mondja az
Újszövetség:  " Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt,
megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
Ef. 2:5!

!!
KEGYELEM! Különösen kiemelem ezt az igazságot, mert néha azt
gondoljuk, hogy mi vagyunk, akik ŐT keressük a problémáinkkal...
Telerakjuk imáinkat könyörgésekkel és kiáltásokkal, mert valamilyen
módon azt hisszük, meg kell győznünk Istent arról, hogy figyeljen oda
ránk és szolgáljon ki minket... Azt szeretném elmondani, hogy már
azelőtt, hogy kéréseinkkel és vágyainkkal megérkezünk elé, Ő már akkor
azt kívánja, hogy jót tehessen velünk és kiemelhessen bennünket a
szomorúságból...

Olvassuk csak el az Ézsaiás 55,1-et,
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs
pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és
ingyen, bort és tejet.

vagy a Jel. 22,17-et:
17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja,
ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja,
vegye az élet vizét ingyen.

a János 6,35-öt:
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki
hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem
szomjúhozik soha.


Istennek ez a gondolata indít, hogy úgy érezzem: Isten már megelőzött
minket. Nem szükséges túlságos erőfeszítés, hogy eljussunk HOZZÁ,
hanem csak válaszolni kell egy meghívásra, amely mindig nyitva áll.
Kiket hív az Úr? MINDENKIT... Mi jellemző ezekre az emberekre?
Ugyanaz, mint ami ránk is: fáradtak, megterheltek... Miért hív
bennünket? Mert Ő az egyetlen, aki képes megadni, amire szükségünk
van: ÉRZELMI ÉS SZELLEMI PIHENÉST!! Szükségünk van rá, és nála megvan.
DICSŐSÉG AZ Ő NEVÉNEk!!!!